|
[1549-1530] [1529-1510] [1509-1490] [1489-1470] [1469-1450] [1449-1430] [1429-1410] [1409-1390] [1389-1370] [1369-1350] [1349-1330] [1329-1310] [1309-1290] [1289-1270] [1269-1250] [1249-1230] [1229-1210] [1209-1190] [1189-1170] [1169-1150] [1149-1130] [1129-1110] [1109-1090] [1089-1070] [1069-1050] [1049-1030] [1029-1010] [1009-990] [989-970] [969-950] [949-930] [929-910] [909-890] [889-870] [869-850] [849-830] [829-810] [809-790] [789-770] [769-750] [749-730] [729-710] [709-690] [689-670] [669-650] [649-630] [629-610] [609-590] [Korábbi] [Archívum]
Drága Barátom DerAlt! Kívánom, hogy a Télapó, minden földi jót hozzon el neked!
Mentovics Éva: Télapó a kandallóban
Nagyanyóék szobájában áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz éve, ott jár be a Télapó.
Nagy szánjával erre repül, megáll fent a ház felett…
Míg apóka csomagot oszt, szánja ház felett lebeg.
Kéményen át kandallóba érkezik meg apóka…
Kormos is lesz a szakálla majd megmosdik a hóba’.
Tudja, hogy e szép mesterség néha gonddal, bajjal jár.
Várja Őt még sok száz gyermek, s mindjárt itt a hajnal már.
|
Ady Endre:
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomoru nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.,
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm.
Kedves Der Alte!
Boldog Andventi hétvégét kívánok neked!
Szeretettel:Tücsi |
Kedves Der Alte!
Kellemes hetet kívánok neked! : )
Zörgő haraszt súlya alatt
bújnak el a napsugarak,
paplan lett a barna levél,
sarat dagaszt, telet remél.
Síró felhők szürkét hánynak,
rozsdát marnak illó tájra.
Sárga bajszát pödri lágyan
Szélapó a fövenyágyban.
Télanyóka dunyhát keres,
ezért a táj néha deres,
de Október unokája
a nagyanyját jól átvágta.
Eldugta a pillepaplant,
ezt kuncogja nagyon halkan.
Hóle mama már ideges,
hogy varázsol őszre telet?
Megérkezett már November,
utána ballag December.
Családi most a perpatvar,
hisz hóra vár künn az avar!
Összeült a kupaktanács,
mindenki ezt-azt magyaráz,
de végül csak annyi marad,
hogy Január hoz nagy havat!
Puszi.:Lilla |
http://www.youtube.com/watch?v=YoIWBDBPdEQ
Szép napot kívánok...barátom....neharagudj,hogy olyan ritkán jövök,de sok-sok gondom volt mostanában...ezzel a sajátkészítésű kis videommal kívánok szép napot...jönnék többször is, de sajnos oldalad kodokat kér, vaksi is vagyok ,meg elég időigényes mire beüti az ember,én is ezért vettem ki oldalamról,mert sokkal könnyebb ha nincs kérés hozzáférés.puszillak Ilcsi |
Kedves Der Alte! Kellemes hétvégét kívánok :Tücsi
Kányádi Sándor: November
Nyugaton, keleten
vörös az ég alja.
Régről nem kelepel
kéményen a gólya.
Csóka- s varjúsereg
lepi el a fákat,
véget a szél se vet
a nagy csárogásnak.
Pedig fúj, ahogyan
fújni tud november,
birkózik a csupasz
hegyekkel, vizekkel.
Bömböl a szél, süvölt,
dühében már jajgat:
túlcsárogják dühét
a csókák és a varjak.
|
SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZIRÓZSÁK
Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát,
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.
Kellemes hétvégét!
Szeretettel:Tücsi |
Én vagyok a szelíd őszi eső
Ne állj zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Drága Netpapám!
Békés,csendes megemlékezést kívánok,és nagy szeretettel gondolok rád:Isabo |
Ady Endre: Halottak napján
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk -
- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Kedves Der Alte!
Meghitt, csendes emlékezést kívánok: Manócska |
Nem múlnak ők el, akik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek,
Ők itt maradnak bennünk csendesen még..
Emlékezzünk Szeretteinkre...
Ilcsi ..luna
|
Emlékezzünk szeretteinkre, akik már csak a szívünkben vannak velünk!!!!
Halottak napján!
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Emlékezzünk szeretteinkre, akik már csak a szívünkben vannak velünk!!!!
Halottak napján!
Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
Szeretettel:Tücsi |
Ébredés
Fáradt párkák szövik a reggelem.
A fagy mindent beborít.
A jégvirágok mögött egy furcsa
táj: a hófödte határ sejlik fel
nekem. Nem látni életet .-
Sehol egy állat, sehol egy virág.
Tél van, s még nagyon korán.
Csöndes falumban ébred az élet.
A szomszéd a kútról vizet cipel.
Orrára fagy a dér, de bent huncutan
ébred álmából a kályha, s meleget
varázsol a szűk, kis szobába.
Nyújtózik a sarokban a pók, lábai
elgémberedtek, de ő mégis önfeledt
örül a legújabb reggelnek.
Fáradt párkák szövik a reggelem.
A fagy mindent beborít.
Bent gőzölög forró teám,
s a frissen sült kenyér már kész.
Elgondolom mi vár ma rám,
s tanácsot kérek: drága párkák
mondjátok, én is önfeledt örüljek
ennek a reggelnek?
Kellemes pihenést kívánok!
Tücsi |
Kellemes szép hetet kívánok!
Tücsi |
Ősz van
Beérett a termés
Gyönyörű ősz van!
Fénylik az október délután.
Beérett a termés,
nincs már gyümölcs a fán.
Ökörnyálból ezüst fonódik,
zizegnek a sárga levelek.
Gyönyörű ősz van!
Minden csendes, megelégedett.
A fák, a föld, a virágok
megadták, amit csak lehetett,
de mi megadjuk-e egymásnak?
Erre feleljünk, emberek!
Petrőcz Mária
Kellemes napot és vidám hetet kívánok:Tücsi
|
[1549-1530] [1529-1510] [1509-1490] [1489-1470] [1469-1450] [1449-1430] [1429-1410] [1409-1390] [1389-1370] [1369-1350] [1349-1330] [1329-1310] [1309-1290] [1289-1270] [1269-1250] [1249-1230] [1229-1210] [1209-1190] [1189-1170] [1169-1150] [1149-1130] [1129-1110] [1109-1090] [1089-1070] [1069-1050] [1049-1030] [1029-1010] [1009-990] [989-970] [969-950] [949-930] [929-910] [909-890] [889-870] [869-850] [849-830] [829-810] [809-790] [789-770] [769-750] [749-730] [729-710] [709-690] [689-670] [669-650] [649-630] [629-610] [609-590] [Korábbi] [Archívum]
| |